Közös képviselet Társasházkezelési blog

A fűtés költségeinek felosztása általában a legnagyobb dilemma, hiszen ez a legnagyobb költség. Az esetben, ha nincs semmilyen költségmegosztó, vagy hőmennyiségmérő felszerelve, akkor a szokásos megoldás légköbméter, vagy négyzetméter alapon felosztani a költségeket. Ha a radiátorok semmilyen módon nem szabályozhatóak, akkor egyértelműen az albetét méretei alapján történő felosztás a legjobb, hiszen ez a tényező semmi mástól nem függ, akkor is ugyanannyit fűtenek, ha ketten, vagy ha négyen laknak az adott ingatlanban.

A többi eshetőség érdekesebb. Ha költségmegosztó van felszerelve, akkor már a felosztás módszere adott, a leolvasott értékek alapján történik a felosztás. Persze itt is lehetnek vitás elemek, mint például az alapdíj, vagy a hőveszteség felosztása.

A legnagyobb konfliktus azon társasházaknál van, ahol van amelyik albetét egyedi fűtéssel rendelkezik, a többiek pedig a házi közös kazánnal fűtenek. Ez esetben célszerű a rendszert úgy kialakítani, hogy minden a fűtéshez kapcsolódó költség mérhető, és felosztható legyen. (Pl: a kazánhoz tartozó forgató motorhoz külön mérőórát kellene felszereltetni, stb.) A fűtéssel (és meleg víz készítéssel) kapcsolatban rengeteg költség kapcsolható össze a gázfogyasztáson túl, kazán karbantartás, javítás, áramdíj, ellenőrzések díja, stb. Minél többen döntenek az egyedi fűtés mellett, úgy nyilván a fix költségek egyre nagyobb mértékben érintik az egyes lakásokat, és fordítva. A legtöbb esetben nincs lehetőség egyedi fűtésre áttérni.

Talán ez a kérdés az, ami a legnehezebb, legtöbb konfliktust okoz egy társasházban. (Mikortól és meddig fűtsenek?, Kazáncsere illetve felújítási probléma? Milyen hőfokot biztosítsanak? Van aki fázik, van aki szerint csak pazarlás..)